Hírek
2011. November 26. 07:18, szombat |
Belföld
Forrás: mno.hu
Üzenj Obamának!

Ugyan nem ritka, hogy sokan harmincon túl is kamaszkori ideák fogságában élnek, ám egy európai filmrendezőtől szokatlan, ha amerikai B-filmek gyerekként komolyan vett „szuperigazságát” kéri számon a valóságon.
Kamerával a régi álmok nyomában, eltévedve valahol félúton: Hegedüs Péter dokuja, Az én Amerikám ilyen.
A naiv rácsodálkozás a világra csak egy határig jó. Az ember például nem nyúl a konnektorba azért, hogy megtudja, milyen az áramütés – tudja azt anélkül is. Akárcsak azt, hogy a szögesdrót mögül szemlélve a világ sokkal szebb, ám odakinn sem minden fenékig tejfel.
Szórakoztatónak ígérkező, önironikus reflexióként indul Hegedüs Péter filmje, Az én Amerikám. A KEDD Animációs Stúdió remek rajzaival kezdetben sűrűn figurázza ki az egykori kisfiú álmait, aki a nyolcvanas években az osztálytársak vegzálása elől menekülve Schwarzenegger és Stallone filmjeiben talált vigaszt és ideát: és a jó (Amerika) mindig győzött, a rossz pedig (általában a Szovjetunió) elbukott. Hegedüs helyzetében az volt a spéci, hogy nagyapja, Hegedüs András 1956-ban miniszterelnökként írta alá a szovjet csapatok bevonulását hivatalosan megengedő dokumentumot, majd több évtizedig ellenzéki szociológusként vezekelt − erről a filmrendező Nagyapák és forradalmak című, 1999-ben készült dokuban emlékezett meg. Hegedüs apja Amerikába „disszidált”, míg ő a rendszerváltás idején már az ausztráliai Brisbane-ben szőhette tovább álmait a földi mennyről.
Ha végig a hipernaivitás paródiája lenne a film – egy-egy józan rezonőr, szakértő megszólalásával −, még jól is szórakozhatnánk, ám Hegedüs komolyabban veszi önmagát a kelleténél: a stájer faluból Kalifornia kormányzói székéig jutó, testépítő-politikushoz, Schwarzeneggerhez, majd magához az amerikai elnökhöz próbál bejutni, hogy megtudja, mik a bajok az ő álmaival, vagy álmainak tárgyával – persze e törekvése nem sikerül. S bár értelmes emberek olykor értelmezik neki az amerikai álom definícióját, kap propagandát, elemzést is, nem éri be ennyivel: a világ több országában – Kínában, Iránban, Kenyában, az Egyesült Államokban − kamerába mondatja az emberekkel: légy jó a világhoz, kedves Obama!
Az irányváltás ritmus- és hangnemváltást is hoz, ami nem tesz mindig jót a filmnek. Ám egy-egy, szinte véletlenül rögzített, őszinte pillanat sokáig emlékezetes maradhat: a gazdasági válság Amerikában és Magyarországon egyaránt lerohanja a rendezőhöz közel állókat, a húg egykor jólétben élő családját, a barát prosperáló magyar vállalkozását. A naiv rácsodálkozás a világra lehet erény is: ezt látjuk, amikor Hegedüs szomáliai menekültekkel találkozik Kenyában, vagy egy iráni fiatallal, aki az iskolában nem az osztálytársak vegzálásával, a felmenőivel „problémázott”, hanem iraki bombákkal.
Kár a dramaturgiai következetlenségekért, mert amúgy dicséretes törekvés megmutatni, mi van a propagandán és az ellenpropagandán túl.
(Az én Amerikám. Ausztrál−magyar dokumentumfilm, 90 perc, 2011. Rendező: Hegedüs Péter. Forgalmazó: Vertigo Média)
Ezek érdekelhetnek még
2025. Szeptember 06. 09:15, szombat | Belföld
Szijjártó Péter: Magyarország azért vásárol orosz kőolajat, mert nincs más lehetősége
Magyarország azért vásárol nyíltan orosz kőolajat, mert nincsen más lehetősége, míg más európai országok azért vásárolnak titokban, kerülőúton orosz kőolajat, mert az olcsóbb
2025. Szeptember 06. 09:14, szombat | Belföld
Szalay-Bobrovniczky Kristóf: az Adaptive Hussars 2025 gyakorlat demonstrálja azt a képességet, ahová a honvédség eljutott
2025. Szeptember 05. 07:59, péntek | Belföld
Szijjártó Péter elutasította lengyel kollégája, Radoslaw Sikorski újabb bírálatát
A magyar külügyminiszter szerint nem \"játszik más csapatban\"!