Knightsbridge, London, 2007. Borisz Berezovszkij, akit egykor "a Kreml keresztapja" néven is emlegettek, a Dolce & Gabbana üzletében vásárol. A zömök orosz, Vlagyimir Putyin esküdt ellensége a boltból távozva megpillantja az "acéloligarcha" néven is ismert Roman Abramovicsot, az orosz elnök legközelebbi szövetségesét, amint a szomszédos, de még drágább Hermésben válogat. Hét hosszú éve vár erre a pillanatra, úgyhogy Abramovics testőre mellett elslisszolva beront a luxusbutikba, és diadalmasan rákiált egykori védencére: "Ajándékot hoztam! Tessék, neked tőlem!" Majd az idősebb oligarcha papírlapot vág a férfihoz, akit valamikor a fiának tekintett; a fiatalabb orosz hátrahőköl, és a bírói idézés, amely a világ valaha benyújtott legnagyobb, 5,6 milliárd dolláros magánkeresetével kapcsolatos tárgyalásra szól, lassan a földre hull.

Így kezdődik az a történet, amely néha olyannak tűnik, mintha Hollywoodban írták volna, hiszen tele van milliárdosokkal, páncélozott jachtokkal, gyilkosságokkal, pénzzel teli bőröndökkel - és a Kreml falai között zajló intrikákkal. Egy londoni tárgyalóterem elragadtatott közönsége előtt előadva sokat elárul az oroszországi hatalmi játszmákról, Vlagyimir Putyin felemelkedéséről, és arról, hogyan biztosította be a hatalmát.
Ahogy Berezovszkij maga fogalmazott a bíróságon a Newsweek amerikai magazin idézete szerint: "Ez egy nagyon orosz történet, amelyben sok a gyilkos, és maga az elnök is majdnem az."

A sikernek ára van

A történet 1994-ben kezdődött a Karib-tengeren egy magánjachton, amelyen Oroszország leggazdagabb emberei közül tartózkodott néhány. Köztük volt a mindig mozgó, örökké telefonáló, a Batman visszatérő Pingvinjére emlékeztető Berezovszkij is, akkoriban Oroszország leghíresebb oligarchája. Ragyogó koponyájú matematikaprofesszorként hamar megértette, hogyan lehet sikeresen lavírozni a posztkommunista gazdaságban. Gépkocsi-kereskedésével - amely az első volt Oroszországban - úgy szerzett sok pénzt, hogy halogatta a fizetést az inflációról nem sok tudomással bíró, rászedhető gyártóknak. Egyike volt annak a kevés orosz üzletembernek, aki be tudott kerülni Borisz Jelcin elnök "Család" néven emlegetett belső körébe.
De az ilyen sikernek ára van. A hajóúton Berezovszkij keze tele volt sebekkel, mert egy hónappal korábban hajszál híján meghalt egy merényletben. Egy kilogramm robbanószer lépett működésbe a kocsija mellett, megölve a sofőrjét. Moszkvában abban az évben az volt az 53. pokolgépes támadás, és meggyőzte Berezovszkijt arról, hogy ha üzletileg be akarja biztosítani magát, akkor politikai hatalomra is szert kell tennie.
Mivel látta, hogy a televíziónak milyen nagy befolyása van a politikában, megszerezte az ellenőrzést Oroszország legnagyobb tévécsatornája felett, de hogy működtetni is tudja, ahhoz pénzre volt szükség. Ennek megszerzésére használta fel a hajóutat.
A fedélzeten tartózkodók többségét ismerte, de volt közöttük egy új arc: a félénknek tűnő, kicsit slampos, félénken mosolygó Roman Abramovics, aki 28 évesként 20 évvel volt fiatalabb nála. Az árva gyereket a nagybátyja nevelte fel, és természetes üzleti érzékének köszönhetően hamar sikeres olajkereskedő lett. A jachtra szóló meghívást arra használta fel, hogy Berezovszkij közelébe férkőzzön.
Hajókázás közben olyan elképzeléssel állt elő, amely hozzájuttathatta Berezovszkijt a tévécsatorna működtetéséhez szükséges pénzhez. Ha Berezovszkij a Kremlhez fűződő kapcsolatait felhasználva eléri két állami olajvállalat privatizálását, akkor összevonja azokat a saját vállalataival, és ily módon létrehoz egy igazi olajipari óriást - vázolta fel tervét.
A két férfi kezet rázott, és ezzel létrejött a Szibnyeft, amely az idők folyamán több mint 13 milliárd dollár értékűre duzzadt. Az ügyletről semmiféle papír nem készült, márpedig a karibi hajóúton született megállapodás az egész peres ügy központi eleme. Berezovszkij ugyanis azt állítja, hogy az egyezmény 50-50 százalékos tulajdonmegoszlásról szólt, míg Abramovics ragaszkodik ahhoz, hogy a vállalat kezdetektől fogva egyedül az övé.

Ötmillió dollár feszesre tömött bőröndökben

Amit senki sem vitat, az az, hogy az 1994-es hajóút után Berezovszkij elkezdett lobbizni Jelcinnél az olajvagyon aukcióra bocsátása érdekében, azt ígérve, hogy a befolyó pénzből működtetett tévécsatornája komoly segítséget nyújt majd a betegeskedő elnök újjáválasztásához. A terv tökéletesen működött, és 1996-ban Jelcin - Berezovszkij hathatós támogatásával - minden előzetes várakozás ellenére megnyerte a választást.
Természetesen nem maradt el Berezovszkij megérdemelt jutalma sem. Csatlakozhatott a jelcini adminisztrációhoz, és komoly politikai játékossá vált: az egyik pillanatban túszok elengedéséről tárgyalt csecsen terroristákkal, a következőben politikai pártot alapított. Egyike volt annak a kevés vendégnek, aki 1999-ben részt vett Rupert Murdoch ausztrál-amerikai médiamogul esküvőjén. A Forbes magazin Berezovszkijt a világ tíz legbefolyásosabb vállalkozója közé sorolta, ám ő ennél is többet akart.
Miközben Abramovicsot a Szibnyeft irányításának prózaibb feladatai kötötték le, Berezovszkij arra használta szeretett tévécsatornáját, hogy még nagyobb hírnévre tegyen szert. Eközben arra is jutott ideje, hogy vásárolgasson.
Mint a tárgyaláson elhangzott tanúvallomásokból kiderült, 1996 és 2000 között rendszeresen megkereste "protezsáltját", Abramovicsot. Franciaországból azért hívta, hogy 27 millió dollárt kérjen tőle egy kastély megvásárlásához, Londonból pedig a barátnőjének szánt csecsebecsék miatt. Amikor 5 millió dollárra lett szüksége készpénzben, öt feszesre tömött bőröndben szállították le neki.

Abramovics minden évben tíz-, de volt hogy százmilliókat utalt át Berezovszkijnak, aki a perben annak bizonyítékaként igyekezett beállítani az átutalásokat, hogy társtulajdonosa volt a Szibnyeftnek. Abramovics ezzel szemben állította, hogy a pénzzel politikai keresztapja igényeit igyekezett kielégíteni, és az orosz maffia szóhasználatát kölcsönvéve "krisa" ("tető") névvel illette Berezovszkijt.

Az 1996-os elnökválasztás táján Berezovszkij bemutatta Abramovicsot a Családnak. Egy vendég emlékezete szerint Jelcin gardenpartijain Abramovics kebabot sütött és bort töltögetett, és annyira igyekezett hasznossá tenni magát, hogy akadt olyan meghívott, aki pincérnek nézte. A Család tagjai azonban jól fogadták az udvarias - Berezovszkij fennhéjázásával szöges ellentétben álló - magatartást. Abramovics rövid időn belül megbízható bizalmassá vált, és a lehetőséggel, amit ez kínált, élni is tudott a maga csöndes módján. Amikor 1998-ban egy tévéműsor "a Jelcin család pénztárcájaként" jellemezte, képet nem tudtak mellékelni a leíráshoz, mivel ha tehette, kerülte a nyilvánosságot.

A Moly színre lép

Nem Abramovics volt azonban az egyetlen szürke, de fiatal ember, akit Berezovszkij az 1990-es években befolyáshoz juttatott. Egy másik protezsáltját Vlagyimir Putyinnak hívták, és alezredességig vitte a KGB-ben. Kollégái azonban annyira érdektelennek tartották, hogy a "Moly" becenevet ragasztották rá.
Putyin segített Berezovszkijnak gépkocsi-kereskedelmi céget létrehozni Szentpéterváron, amit az oligarcha nem felejtett el. "Kapcsolatunk a kölcsönös érdekeken és hasonló célokon alapult" - vallotta a per folyamán.
Berezovszkij a Molyt is bemutatta a Családnak, és síelésre hívta meg Putyint svájci kastélyába. A karrier ezzel beindult, és Putyin a szentpétervári városi tanács hivatalnokából rövid idő alatt a KGB-utód Szövetségi Biztonsági Szolgálat vezetője lett. Rá egy évre, 1999-ben már miniszterelnök volt, és az év végén, amikor lemondott, Borisz Jelcin őt nevezte meg utódjának: így Oroszország ügyvezető elnökévé vált, pár hónappal később pedig megválasztott államfővé.
Miután megszerezte a hatalmat, Putyin kezdte megmutatni valódi énjét. Központosította a hatalmat, és utasította az oligarchákat, hogy tartsák távol magukat a politikától. Berezovszkij azonban, aki mindenhatónak hitte magát, nagy hangon világgá kürtölte, hogy ő "konstruktív ellenzéke lesz az új tekintélyuralomnak".
Amikor egy orosz atom-tengeralattjáró elsüllyedt a Barents-tengeren, a mágnás tévéállomása ismételten támadta az elnököt, azzal vádolta, hogy késve cselekedett, és ezért nem sikerült megmenteni a hajón lévő tengerészeket. Később Berezovszkijt a Kremlbe hívták, és amire korábban nem volt példa, Putyin megvárakoztatta. Mikor végre megjelent, hűvösen magázta, szakítva a korábbi baráti tegezéssel - fedte fel a bíróság előtt az oligarcha.
Berezovszkij szerint az államfő azt követelte tőle, hogy mondjon le tévécsatornájáról, de ő ezt elutasította. Nem sok időbe telt, és korrupció vádjával vizsgálat indult ellene; fegyveres, álarcos rendőrök kutatták át az irodáit. Berezovszkij rájött, hogy tökéletesen félreismerte a Molyt, és Franciaországba költözött.

Köszönet a politikai szolgálatokért

Még mindig remélte, hogy pártfogoltja, Abramovics segítségére lesz a Putyin elleni harcban, de mint kiderült, a fiatalabb oligarchát már máshoz kötötte a lojalitás.
Berezovszkij tanúvallomása szerint Putyin mindkettőjüket arra kérte, hogy segítsenek neki egy 50 millió dolláros jacht megvételében. Ő erre nem volt hajlandó, és biztos volt benne, hogy Abramovics sem lesz az. Később azonban megtudta, hogy Abramovics a háta mögött nemcsak hogy megvette az elnöknek a jachtot, hanem azt is elárulta neki, hogy ő - mármint Berezovszkij - nem volt hajlandó hozzájárulni az ügylethez.
"Azt hiszem, ekkor következett be a fordulat az elnökhöz fűződő kapcsolatomban" - mondta a tanúk emelvényén Berezovszkij.
Közlése szerint Abramovics a legnagyobb árulást 2001-ben követte el ellene. Ahelyett, hogy segítette volna, amikor szüksége volt rá, ellene fordult, és azt követelte tőle, hogy nevetséges áron adja el neki részét a Szibnyeftben, mert ha nem, Putyinnál élvezett befolyását felhasználva tesz azért, hogy Berezovszkij legjobb barátait börtönbe zárják.
Sarokba szorítottan Berezovszkij végül 2,5 milliárd dollárért - a becsült értékénél mintegy 5 milliárd dollárral kevesebbért - eladta a Szibnyeftben birtokolt részét.
Abramovics beállítása szerint Berezovszkij barát volt, értékes mentor, de olyan politikai szereplő is, akinek a tenyerét folyamatosan kenni kellett. A 2,5 milliárd dollár szerinte a végső fizetség volt, köszönet a politikai szolgálataiért.

Kölcsön helikopter a trónörökösnek

Az elmúlt évtizedet Berezovszkij politikai menekültként Nagy-Britanniában töltötte. Vagyona folyamatosan apad.
Az az ember, aki bevallása szerint hatalomra juttatta a Molyt, megbuktatásának szentelte az életét, mindeddig sikertelenül. Régi tévécsatornája és sok korábban őt támogató orosz újságíró gonosznak festi le, és bűnbaknak állítja be.

Abramovics szerencsecsillaga eközben töretlenül ragyog.

A Forbes magazin 12 milliárd dollárra becsüli a vagyonát, ami mellett Berezovszkij maradék százmilliói eltörpülnek. Hogy még keserűbb legyen a vereség, Abramovics is Nagy-Britanniába költözött, ahol a sajtó - lévén az ország harmadik leggazdagabb embere - élénk figyelemmel követi minden lépését. Futballcsapata, a Chelsea megnyerte a Bajnokok Ligáját.
Míg Berezovszkijnak el kellett adnia luxusjachtját, ő megvette a világon a legnagyobbat, amelyhez rakétaérzékelő rendszer és süllyedés esetén menekülésre használható tengeralattjáró is tartozik. A francia Riviérán lévő kastélya mellett eltörpül a Berezovszkijé. Újévi fogadásának vendégei között más hírességek mellett ott volt Rupert Murdoch, és amikor egyszer úgy volt, hogy Károly brit trónörökös lekésik egy lovaspólómeccsről, Abramovics adta kölcsön a helikopterét...
És hogy mi lett az ügy középpontjában álló Szibnyefttel, amelyet annak idején alig több mint 100 millió dollárért szereztek meg az orosz államtól? Abramovics eladta neki - egész pontosan az állami tulajdonú Gazpromnak - 13 milliárd dollárért.
Berezovszkij a bíróságon is vesztett. A Egyesült Királyság történetének legköltségesebb perében a bíró végül Abramovics javára döntött, elutasítva Berezovszkij keresetét, és még százmillió font perköltséget is kirótt rá.