"Egy napig sem gondolkodtam, hogy elvállaljam-e a szerepet. Szeretek mindenbe belevágni, amit még nem próbáltam. Megismerhettek már, mint újságírót, műsorvezetőt, Tanár urat, amiről kevesen tudnak, voltam gépjármű-villamossági műszerész, a Fővárosi Kertészetnél kijáró szerelő, műhelykocsival mentem javítani az elromlott traktorokat, voltam a Volánnál művezető, ahol 24 évesen már nyolcvan embernek voltam a főnöke. Ez akkor volt, amikor nem vettek fel egyetemre. Utólag belegondolva nagy mázlim volt, mert akkor most mi lenne? Vagy sztárügyvéd lennék, - mert azért vág az agyam, és feltételezem, hogy a tárgyaló teremben is jó védőbeszédeket tudnék mondani,- vagy lennék egy megalázott alkotmánybíró. Hát kellene ez nekem? Dehogyis! Szappanoperában szerepelni? Nekem ez teljesen új. Attól nem féltem, hogy a kamera előtt zavarba jövök, az azonban kétséges volt, hogy együtt tudok-e működni a színészekkel. Nagy segítség volt, hogy nem kaptam írott szövegeket, csak helyzeteket magyaráztak el a rendezők, akik türelmesek voltak velem és azt mondták, hogy játsszam önmagam."

Bár Havas kimondottan élvezi, hogy kipróbálhatja magát sorozatszínészként, azt azért hozzátette, nem szeretne ezzel komolyabban foglalkozni.

"Nem annyira vonzó ez a világ számomra. Volt olyan, hogy este nyolctól, éjjel fél kettőig forgattunk. Néztem szegény kollégákat, ahogy próbáltak a lakókocsiban aludni, de nem tudtak. Én ugyan vittem könyvet és olvastam, de végül megállapítottam, hogy a sok várakozás, sminkelés nem nekem való."