Az 1989-90-es rendszerváltás óta nem látott politikai „földrengésről” számolt be a Medián legfrissebb felmérése, amelyben az ellenzéki térfél gyakorlatilag teljes átrendeződéséről írtak. A kutatásról szóló sajtóbeszámolók gyakorlatilag csak arra szorítkoztak, hogy a még egyesületként sem létező Együtt 2014 mozgalom támogatottságáról beszámoljanak, miközben arra egy szót sem vesztegettek, hogy egyébként a pártok közötti erőviszonyok gyakorlatilag nem változtak.

Valóban impozáns változás, hogy gyakorlatilag két hét alatt a semmiből a választani tudó biztos szavazók körében 22 százalékra küzdötte föl magát az Együtt 2014. Aki régóta figyeli és tanulmányozza ezeket a felméréseket, tudja, hogy ekkora átrendeződések teljesen szokatlanok még azokban az országokban is, ahol az emberek többsége nem rendelkezik stabil pártszimpátiával.

Furcsaságok

1989-ben a Kádár-rendszerből való teljes kiábrándulás idején is az MSZMP 30 százalékos támogatottságnak örvendett, majd a belőle létrejött MSZP is lényegesen jobban állt, mint ahogyan a későbbi választásokon szerepelt. Magyarországon a politikai erőviszonyok sohasem egyik hónapról a másikra alakultak át, hanem lassú folyamatok jellemezték korábban az MDF fölemelkedését, majd bukását, és hasonló pályát futottak be a kisgazdák is.

Nagy kérdés, hogy vajon az intézetek miért nem voltak képesek például a 2009-es EP-választások előtt felmérni a Jobbik valós támogatottságát. Teljesen elképzelhetetlen, hogy a szélsőjobboldali párt a választások előtt egy hónappal még csak 4-6 százalékot tudhatott maga mögött, majd hirtelen felugrott közel 15 százalékra. Persze nem lehet elvitatni azt sem, hogy például a 2006-os országgyűlési választások előtt gyakorlatilag sikerült pontosan eltalálni a végeredményt.

Virtuális erő

Nem újdonság, hogy a hazai választók nagy része szívesen szavazna olyan politikai erőre, amely nem rendelkezik sem programmal, sem szervezeti háttérrel, csupán a virtuális térben létezik. A Századvég Intézet 2008. januári felmérése szerint egy nem létező harmadik erő népszerűsége mind az MSZP-t, mind a Fideszt megelőzte volna. Választási helyzetben egy, az Együtt 2014-hez hasonló virtuális csoport akkor 32 százalékot szerzett volna, de a kutatásban akkor ezzel azt szerették volna szimbolizálni, hogy a választók milyen mértékben kiábrándultak a parlamenti kínálatból.

Kísérlet

A közvélemény-kutatások sok esetben pont azt a célt szolgálják, hogy kialakítsanak egy hangulatot az emberek körében, ez éppúgy része a nyugati demokráciáknak, mint ahogyan azzal a közép-európai régióban is többször próbálkoztak. Elég csak a mostani amerikai elnökválasztást nézni, ahol egymást követték az egymásnak sok esetben ellentmondó felmérések, de mindig lehetett tudni, hogy a számok mögött éppen milyen érdekek húzódnak meg.

Talán az is az ellenzéken belüli nyomásgyakorlást sejteti, hogy a felmérésekben eddig sehol nem szereplő 4K!-t a Demokratikus Koalícióval egy támogatottsági szinten (2 százalék) hozta ki a Medián. Ez főként annak fényében érdekes, hogy szeptemberben még hat százalékon állt a DK, miközben októberben olyan negatív hír sem Gyurcsányról, sem a pártról nem látott napvilágot, ami ezt a lejtmenetet indokolná.

A napnál is világosabb, hogy Bajnaiéknak először meg kell szereznie a jelenlegi baloldali ellenzéki pártok híveinek a támogatását, így egy csapásra megoldódik az összefogás–nem összefogás kérdése is, majd ezt követően lehetnek a Fidesz kihívói. Most ennek a lépéssorozatnak az első kísérletét láthattuk, kíváncsian várjuk a folytatást.