Amelytől ismét nagy áttörést várnak a befektetők, s optimizmussal tekintenek a jövőbe azzal a reménnyel, hogy „na talán majd most sikerül bejelenteni a tuti tervet az eurozóna megmentésére“.

Japán napilapok arról cikkeztek tegnap, hogy a G20-ak 600 milliárd dollár plusz forrást nyújthatnak a Nemzetközi Valutaalapnak, a bajba került euróövezeti tagállamok megsegítésére. A híreszteléseket azonban a kanadai pénzügyminiszter, Jim Flaherty cáfolta.

Az, hogy milyen tervekkel rukkolnak elő az uniós vezetők, még nem teljesen tiszta, csak szóbeszédekből lehet következtetni bizonyos irányvonalakra.

Az uniós alapszerződések módosítását indítványozza a német-francia duó, jóllehet ilyen horderejű változtatás nem megy egyik napról a másikra, átfutási ideje legalább 3-4 hónap. Volt arról szó, hogy az ESM-et, amely 2013-ban startolt volna, 2012 közepén – vagyis előbb – induljon, amely növelné a kimerülő EFSF hitelezési kapacitását. Németország azonban nem támogatta ezt, minthogy azt sem, hogy eurokötvényeket vezessenek be, noha ő maga is elismerte, hogy a fiskális unió felé kell határozottabb lépéseket megtenni. Az szinte nyilvánvalóvá vált, hogy az uniós pénzalapok feltőkésítése teljes önerőből, vagyis a tagállamok költségvetésének rovására semmiképpen sem történhet, hiszen a most még stabilabbnak mutatkozó centrum országok adóskockázati besorolása is veszélybe kerülne, nem beszélve arról, hogy évekre előre a német adófizetők semmiféle felelősséget, kezességet nem szívesen vállalnak a megroggyant adóspozícióban lévő perifériáért - írják a Quaestor elemzői. Az valóban nem vezetne előbbre, hiszen a periférián nem lenne kényszer a költségvetési irányszámok tartása. Az euroövezet finanszírozásába a Fed és az amerikaiak biztosan nem szállnak be, Kína és a többi BRIC ország csak kereskedelmi alkuk árán lenne hajlandó, de jobb szeretnék diverzifikálni a rizikót, például egy eurokötvény formájú befektetéssel, amelyet a németek elleneznek.

Az EKB jelen pillanatban is az egyetlen olyan uniós intézmény, amely aktív szereplője a válságkezelésnek. A kötvényvásárlásai segítenek lenyomni a hosszú hozamokat, a kamatvágás csökkenti a finanszírozási terheket, olcsóbbá teszi a hiteleket, támogatja a gazdasági növekedést, amely fontos ahhoz, hogy a GDP-arányos hiánycélok teljesüljenek, s a vergődő országok mihamarabb eleget tudjanak tenni fizetési kötelezettségeiknek. Az ECB-nek eddig sikerült sterilizálnia a kötvényvásárlásokat, ami azt jelenti, hogy nem növelte a pénzkínálatot különösebben, hiszen a betétgyűjtő tenderein többnyire sikerült neki a kívánt pénzmennyiséget lekötni.

Közben Franciaország európai ügyekben illetékes minisztere szerint súlyos a helyzet, fennáll a veszélye annak, hogy 'szétrobban az euró, és felbomlik' az Unió. Ha megtörténne, 'nemcsak az EU, Franciaország, hanem az egész világ számára katasztrofális lenne. Az illetékes miniszter bírálta a hitelminősítő intézeteket. Mint mondta, korábban csak gazdasági és pénzügyi normák alapján ítéltek, most politikaiak alapján. Mint ismert a Standard & Poor’s tegnap az egész Európai Uniót negatív felülvizsgálat alá vette. Közölte, ha egy vagy több uniós tagállam besorolását rontják, akkor az egész EU besorolása csorbát szenvedhet, s utalt arra, hogy az eurozóna nagyobb bankjainak minősítése kockán forog.

OrientPress Hírügynökség