A világegyetem legnagyobb ismert képződményét, aktív galaxismagok négymilliárd fényévnyi "átmérőjű" halmazát fedezték fel brit csillagászok, akiknek tanulmánya a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society legújabb számában látott napvilágot.

A képződmény kvazárok (csillagszerű, azaz kvazisztellárisrádióforrások) nagy csoportja, extrafényes aktív galaxismagok halmaza, amelyeket szupermasszív központi fekete lyukak "hevítenek" - olvasható a Space.com űrkutatási hírportálon (http://www.space.com/19220-universe-largest-structure-discovered.html).
A csillagászok évtizedekkel ezelőtt fedezték fel, hogy a kvazárok hajlamosak csoportokba "tömörülni", sok esetben e halmazok átmérője meghaladja a 600 millió fényévet. A Közép-Lancashire-i Egyetem kutatói Roger Clowes irányításával a digitális égboltfelmérési projekt (Sloan Sky Digital Survey) felvételeit vizsgálva azonban egy egészen más kategóriába tartozó képződményre bukkantak, hiszen a halmazt 73 kvazár alkotja. Kiterjedése a legtöbb irányban eléri az 1,6 milliárd fényévet, a legszélesebb részén pedig eléri a 4 milliárd fényévet. Összehasonlításképp, a Tejútrendszer átmérője "mindössze" százezer fényév és legközelebbi galaktikus szomszédjától, az Andromédától 2,5 millió fényév választja el.
"Ez avilágegyetemben megfigyelt legnagyobb képződmény, oly hatalmas, hogy létezése ellentmond az általánosan elfogadott kozmológiai ismereteknek" - hangoztatta Roger Clowes, a tanulmány vezető szerzője.
Kifejtette: számítások szerint nem létezhetnek 1,2 milliárd fényévnél nagyobb képződmények, így a kvazárcsoport megsérti az úgynevezett kozmológiai elvet. Az eddigi megfigyelések szerint ugyanis a világegyetem nagy léptékben mindenhol teljesen ugyanolyan, vagyis a kozmológiai elv kimondja, hogy bármilyen irányban és bármilyen messze tekintünk, ugyanazt a világot látjuk majd, mint ami magunk körül létezik. A világegyetem izotróp (tetszőleges irányba nézve ugyanolyan) és homogén (bármely távolságban ugyanolyan). Ily módon tehát az anyag nagyléptékű szerkezete, összetétele, az univerzum fejlődése, tágulása is hasonló a világegyetem minden pontján.
"Megkíséreljük, hogy hasonló képződményeket találjunk" - vázolta fel a további terveket Clowes.
A kvazárok általában távoli galaxisok aktív magjai, leggyakoribbak az ősrobbanás után 2-3 milliárd évvel voltak. Energiakibocsátásuk erősen változik, általában körülbelül tízezerszerese a Tejútrendszerének, főként nagyenergiájú sugárzásból áll. Az aktivitást egy óriási tömegű központi fekete lyuk hozza létre, amelybe környezetéből anyag áramlik egy akkréciós (anyagbefogási) korongon keresztül. Amikor egy kvazárnál a heves folyamatok alábbhagynak, aktivitása megszűnik, "normális" galaxismag lesz belőle.